Régi idők óta ismert tény, hogy a fűzfák kérge láz-csillapító hatású. Egy fűzfafaj, a Salix alba kérgéből egy keserű glikozidot – szalicint – vontak ki, melynek hidrolízise során alkohol szabadul fel. Ennek oxidációjával 1838-ban Piria állította elő a szalicilsavat. Származékai közül máig a leginkább használt az acetilszalicilsav (Gerhard, 1853.). Régen használt elnevezése – Acidum Spiricum – alapján Aspirin néven került forgalomba.
A szalicilsav acetilált származéka az acetilszalicilsav (acetylsalycilic acid) és kálciumsója, az acetilszalicilsav-kálciumkarbonát, mely az aspirinnél jobban oldódó vegyület.
Az aspirin acetilálja a ciklooxigenáz enzimet, ennek következtében az enzim irreverzibilisen bénul. Mindezeken túl stabilizálja a lizoszomális membránt, gátolja a fehérvérsejtek migrációját és érfalhoz tapadását, gátolja a kallikreinrendszert.
Fehér színű, kerek, mindkét oldalán domború felületű, bélben oldódó gyomornedv-ellenálló bevont tabletta. Törési felülete fehér színű. Átmérője kb. 7 mm, magassága 3,1-3,5 mm.
Elsősorban az enyhe-közepesen erős fájdalmakkal járó állapotokban (fejfájás, ízületi- és izomfájdalom, fogfájás, szülés utáni fájdalmak) hatásosak, néha azonban heves fájdalmak esetén, úgy mint a migrénes fejfájás, tumoros eredetű fájdalmak, is hatékonyak lehetnek.
Hatékony lázcsökkentők, de a terápiásnál nagyobb dózisban paradox módon lázat okozhatnak (oxidatív foszforiláció szétkapcsolása – szalicilátmérgezés).
Gyulladáscsökkentő hatásának kifejtéséhez nagy terápiás adagok szükségesek (3,5-4 g/nap) – erre a célra már ritkán alkalmazott készítmény.